Az inspiráló beszélgetések és a szakmai jótanácsok adják a legnagyobb segítséget – Kerpel-sorozat II.

A jelenleg már rezidensként dolgozó, PhD előtt álló Dr. Végh Eszter a kezdetektől fogva tagja a Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Programnak, öt éve Dr. Sótonyi Péter, a Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinika Érsebészeti Tanszékének docense a mentora. „Mivel Eszter végül az invazív radiológiát választotta szakterületként, napi szintű munkakapcsolatban vagyunk, sőt előfordul, hogy kikérem a véleményét radiológiai kérdésekben – mondja Dr. Sótonyi Péter.



A mentor egyik legfontosabb feladata, hogy segítse, orientálja a hallgatót az útkeresésben, a számára legmegfelelőbb szakirány megtalálásában – vallja Dr. Sótonyi Péter, aki szinte az egyetemi Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program megalakulása óta vállal mentori feladatokat. Tapasztalatai szerint a mentor-tanítvány viszonyban nem is feltétlenül a szakmai vagy tudományos, sokkal inkább olyan emberi kérdéseken van a hangsúly, melyre máshol nem kapnak választ a hallgatók. Nagyon gyakori dilemma például, hogy a klinikusi vagy a kutatói pályán induljanak el, úgy érzik, ha döntenek az egyik mellett, bezárul a másik ajtó. Dr. Sótonyi Péter szerint nincs rossz döntés és mindig van váltásra, új utakra lehetőség – ezt próbálja tudatosítani a hallgatókban is. Számára még mindig élete első, németországi mentorának, Rudolf Pichlmayr professzornak a szavai az iránymutatók. Ő azt mondta, amikor az életedet meghatározó szakterületet mellett döntesz, négy dolgot kell választanod egyszerre: egy hivatást, egy szakmát, egy mesterséget és ami a legfontosabb egy játékot ami minden nap örömet okoz számodra. Úgy kell nap, mint nap bejönni dolgozni, hogy legyen benne játékosság, érezzem, hogy meg akarom oldani a problémát, mert ha ez nincs meg, napi rutinná válik és elsekélyesedik a munka – mutat rá a docens.

Dr. Sótonyi Péternek jelenleg öt mentoráltja van: a hatodéves Huszár István Tamás biofizikusnak készül, Szabó Tamás immunológiával foglalkozik, Balogh Eszter fő témája a gyermek nefrológia, Lévai Eszteré pedig a genetika. Ötödik mentoráltjával, a már végzett és jelenleg PhD-előtt álló Dr. Végh Eszterrel öt éve dolgozik együtt, és a szakterületük miatt napi munkakapcsolatban is vannak. „Eszterről rögtön kiderült, hogy – ahogy mi sebészek mondjuk magunk között – lát a pályán, rögtön felismeri a radiológiai képekben és a leletekben a lényeget. Egyértelművé vált, hogy a klinikum az ő iránya és kiemelkedő a képalkotásban, és van manualitása a katéteres technikákhoz, így találta meg szakterületként az intervenciós radiológiát” – meséli Dr. Sótonyi Péter.



Dr. Végh Eszter kezdetek óta tagja a Kerpel-programnak. A tehetséggondozással már nagyon korán találkozott, középiskolás korában a Kutató Diákok Országos Szövetségében Dr. Csermely Péter volt a témavezetője, az ő hatására orientálódott az orvosi kutatások felé. TDK-s a városmajori klinikán volt, kardiológiai területen. „Ez egy nagyon interdiszciplináris közeg, így jól beleláttam a többi itt lévő szakmába is, így váltottam egy idő után a kardiológiai kutatásról az intervenciós radiológiára” – emlékszik vissza. Meglátása szerint a mentorprogramban az inspiráló beszélgetések és a szakmai jótanácsok adják a legnagyobb segítséget. Szerinte azok, akik nem orvoscsaládba születnek, sokszor nehezebben boldogulnak a szakterületek közötti választásban, az akadémiai környezetben. Nagy segítség, mikor valaki orientál, hogy mi az a lehetőség, amit meg kell ragadni, mi az, amire nem szabad időt fecsérelni – mutatott rá. Külön szerencse és nagy lehetőség, hogy olyan szaktekintélyektől tanulhatja az intervencionális radiológiát, mint Hüttl Kálmán professzor, a magyar intervenciós radiológia egyik úttörője és az ő tanítványai Dr. Nemes Balázs docens és Dr. Dósa Edit adjunktus. Mint mondja, az egy kivételes plusz, hogy érsebész mentorával közvetlen munkakapcsolatban is van, azonos betegeik révén akár napi szakmai kérdéseket is meg tudnak vitatni.

A klinika radiológus rezidenseként, mint fogalmaz, folyamatosan figyel és tanul, az egyszerűbb beavatkozásokat pedig már önállóan is el tudja végezni. Nagyon örül, hogy rátalált szakterületként az intervenciós radiológiára, szereti, hogy annak diagnosztikus része a munkabeosztás szempontjából flexibilis is tud lenni, ugyanakkor tele van a terület „okos” megoldásokkal, a katéteres eljárások folyamatosan fejlődnek. A kutatómunkájában a nyaki főütőér intervenciói állnak a középpontban, egy új technika bevezetésének feltételrendszerét, kivitelezhetőségét vizsgálja. Úgy érzi, számára sikeres volt a programban való részvétel, hiszen a tudomány és a gyógyítás terén is megtalálta a saját útját.

Az egyetem 2007-ben hozta létre a korábbi professzoráról, Kerpel-Fronius Ödönről elnevezett tehetséggondozó programot, melynek célja a tehetséges hallgatók felkutatása és folyamatos gondozása. A programban az egyetem Kiválósági Listáján szereplő magyar és idegen nyelvű hallgatók közül azok vehetnek részt, akiket az egyetem Tehetséggondozó Tanácsa személyes elbeszélgetés alapján arra méltónak tart.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A sorozat első cikke a linkre kattintva olvasható.

Kapcsolódó honlapok